Rám zuhant a tél
Hamuszürke most az égbolt,
Olyan, milyen igen rég volt.
Piszkos gúnya fölénk repül,
Itten pedig szerteterül,
Csendes sóhaj száll le közénk,
Halmot emel, íme, körénk.
Feslett utcák köve tűnik,
Lapátkezek ezt nem tűrik.
Hányják halmát ide-oda,
Újra gyűlik most a csoda.
Szapora kis pelyhek hada,
Elakad az ember szava,
Vitorlázik le a földre,
Jeges fagytól meggyötörve.
Pihe-puha paplan készül,
Amit a szél összefésül,
Pici talpak szeret, járnak,
Angyal szárnyat belevájnak.
Képes László
2010.11.30.
