Lusta, hűvös tél

Lustán hever hó a földre,

Föld a jégtől összetörve.

Nap az égen paplan között,

Lent az ember felöltözött.

Kezén-lábán vastag szőrme,

Testét fogja kabát körbe.

Arcán feszül kötött sálja,

Orrán bújik meg a nátha.

Séta közben lassú léptek,

Neki szalad most a szélnek.

Jeges fuvall: hírnök télnek,

Száll a tájon hűvös ének.

Elsüvít a házak fölött,

Végig dúl a világ mögött,

Megfordul, és neki feszül,

Szaladásán nagyon derül.

Álmos sóhaj csendet szegi,

Az ördögbe pokolt neki!

Vár a kazán, nincs, ki fűtse,

Messze még, ki hozza tűzbe.

Képes László

2010.01.21.