Hűvösre tekintve

Sziszeg a szél a sikamlós tájon,

Morog a talp a hófehér ágyon,

Kifagy a jég az orcám szélén,

Megül a tél a szavak mélyén.

Harap a fagy a mérgét küldi,

Éles a fog, ha el kell tűrni,

Kemény a szív, ha szembe kell szállni,

Erős a test, ha ki kell állni.

Szelíd a nap, csak távoli néző,

Bolond a szem csak ábrándot vélő,

Mezítlen fák csak némán várnak,

Ágak tengerét csak léhán tárnak.

Minket a ház hívogat magába,

Nehezen állunk csábító szavára,

Óvatos léptek zárkánk talaján,

Ontja melegét dacolván a kazán.

Olvadón bámulom kedves börtönöm,

Hónapok tengerén mélyére költözöm,

Szabadság vágyamat szorongva elnyomom,

Zárkám kulcsát messzire eldobom.

Képes László

2010.12.15.