Fényesség jő

Simuló selymével édesget szikrája,

Ébredő álmából ugrik a világra,

Aranyló szőttesét lengeti felfelé,

Elvadult fagyokat hevesen kergeté.

Egykori bilincsét hűvösség csörgeti,

Óriás erejét többé nem törheti.

Elűzi messzire foglára alakját,

Emeli előtte búcsúzván kalapját.

Langyosan cirógat órákról-órákra,

Kedves az égnek, gömbölyded formája.

Lehull az emberről a fásult zordsága,

Ragyogó virágkén nyílik a világra.

Feltölti erejét tündöklő késztetés,

Mosolyát faragja tavaszi ébredés.

Képes László

2011.03.08.