Látni az ég urát

Hittem egy csodában,

Álomszép világban,

Aranyló mezőkben,

Isteni erőkben.

Voltam a hegyein,

Szálltam a szelein,

Érintik kezeim,

Duzzadnak ereim.

Sólyom száll felfelé,

Egészen menny elé,

Főt hajt az ősöknek,

Kik itten őrködnek.

Zuhan a föld felé,

Felhőt át ölelé,

Kirobban belőle,

Nem futhatsz előle.

Karma a húsba áll,

Prédára halál vár,

Hős tusa kezdete,

Nincs neki fegyvere.

Feszülnek izmaik,

Készülnek sírjaik,

Patkánynak fogai,

Sólyomnak sóhaji.

Reszket a levegő,

Napon a szemfedő,

Utolsó harapás.

Lesújt a kalapács.

A patkány felsóhajt,

Vajon most mit óhajt,

Lelkének szárnyakat,

Sebek ne fájjanak.

Sólyomé diadal,

Nem kél a zivatar,

Patkány a vacsora,

Még egyet csap oda.