Az éltető víz

Pince mélyén forrás serken,

Nem is tudja, merre menjen.

Nő csak nő a víznek szintje,

Megtelik most, ím, a pince.

Túlcsordul a küszöb felett,

Nem tudja, most hol is lehet.

Óvatosan neki indul,

Lassan ként a völgyre zúdul.

Odalenn a széles tájon,

Megáll picit, merre járjon?

Látja messze szikes síkot,

Kiszáradt ott minden bírtok.

Nem is pihen neki lódul,

Föld alatta meg is mordul.

Rohan ő most lóhalában,

Ott is terem a határban.

Újra éled lám a puszta,

Ezt a világ máris tudja.

Hiába kél nyugat, kelet,

Ellene már mit sem tehet.

Képes László

2009.08.29.