A fényre éhes ember

Ragyogjon a házunk,

Özön fényre vágyunk,

Erőműnyi tenger,

Mind nekünk termel.

Sistereg a tévé,

Ez is az enyémé,

Dübörög a géphegy,

Nem is értem mért megy.

Dolgozzon és zúgjon,

Föld alatt is túrjon,

Szürke égre vágyom,

Minden széptől hányom.

Olajat most nékem,

Autómnak kérem,

Robogjon az úton,

Ezer állat hulljon!

Egyszerre csak vége,

Még kis olaj kéne,

Elhasználtuk mindet,

Temethetnek minket.

Idő is csak romlik,

Ég szokása bomlik,

Tikkasztó a meleg,

Végez is az veled.

Butaságom értem,

Nem így kéne élnem,

Szeméthegyet látok,

Igazi nagy átok.

Levegőt beszívnám,

Hogyha én azt bírnám,

Édes anyám hívnám,

Nem megy áram híján.

Nem tettem én semmit,

Nem kapok csak ennyit,

Jövőképem gyenge,

Nem tudom, hogy merre.

Bevillan az agyba,

S rá nézek a napra,

Szelet érzek itten,

Lesz áramom innen.

Magam sosem véltem,

Így is lehet élnem,

Vigyázva a Földre,

Engem ő sem ölne.

Teszek hát most érte,

Mindenkinek kéne,

Dúljuk fel a múltat,

Építsünk hát újat.

Képes László

2009.10.15.