Soha sem

Égő szívek táján,

Ősi nemzet hátán,

Vérző szemek mélyén,

Világtenger szélén,

Hajóhadnyi veszély,

Kínzó égi szeszély,

Mossa le a mocskot,

Mit a balsors ontott.

Romlott ádáz ember,

Nyelve helyén fegyver,

Esze helyén tajték,

Összeomlott hajlék,

Búba fordult élet,

Szertefoszló képek,

Megcsömörlött hangja,

Sorsom szorongatja.

Becstelen sok kabát,

Veszi körbe hazát,

Kapargatja falát,

Elűzné az anyát,

Virágszirmot tépne,

Földbe marna térde,

Feltépné a gyepet,

Bilincselne kezet.

Akasztófa készül,

Halál verme mélyül,

Habzó szájak járnak,

Hóhérhadak várnak,

Sikolt még a sóhaj,

Felsejlik az óhaj,

Békegalamb szárnyal,

Felhasítják bárddal.

Földnek karja nyúlik,

Száraz levél hullik,

Sisteregnek testek,

Üreg mélyek telnek,

Elhallgató sorsok,

Vérben ázó ormok,

Viselik az átkot,

Amit szórtak rátok.

Mentő hajó száguld,

Tétlenül ne bámuld,

Kart a karba fonjad,

Büszke erőd ontsad,

Had zengjen a falon,

Életadó dalom,

Emeld égnek arcod,

Ne hagyd félbe harcod!